versek

sárközi lászló

Csikágó

...kivilágolt ablakból nagy kacaj

hallatszik, köd gombolyodik, a párás

macskakövön vinnyog a macskajaj.

A sötétből lassan szürkül a látás,

távol villamos visong, busz zörög,

járdához simul. Munkás lődörög,

svájcisapkáján folt, homlokán vágás

kaskötö istván

HÁROM MAGYAR A POKOLBAN....

csak ülnek nyakig a forró olajban.

Orcájuk rózsás, kipirult,

mint szűz leányé, akit táncra kértek.

Már megszokták az egyenletes meleget

olyannyira, hogy fázósan bújnak össze,

ha az ügyeletes kisördög ultizás közben,

néha elfelejt időben tenni a tűzre.

péter erika

Késői kérdés

Itt jár még a nyár?

A szánkódomb alja,

lám, jégbarlanggá fagyott.

Mint a szánalmas szerelem.

Kegyelemkenyér jut a koldusoknak.

A fecskehajtó kisasszony,

Mária, málló fészket talált.

kisszőlősi szánthó lóránt

Thalia

Kaján vigyor vagy diszkrét kuncogás,

mit előcsal a vidám álcaarc,

mert nem komoly, nem vérre megy a harc,

hisz tenálad csak tréfálni szokás.

uhrman iván

Óda a teához

Áldott légy, gyönyörű föld, Hindusztán, teatermő,

áldott, hindu legény, ki csekély bérért szüretelsz ott,

áldott légy Lipton, ki teával elöntöd a Földet,

legfőképp légy áldott, ó, tea, isteni nektár!

fetykó judit

Őszi sirató

Úgy fáj az elmúlás-hangulatú táj,

a köd, a pára, a lombtalan ágak,

későn kelő nap, délutáni homály,

dániel nagy lászló

AZ ITTENI ŐSZRŐL…

Itt

az Ősz

- a megszokott hulló falevelekkel –

a tó partján söpör

szél karjaival, bár messze elér,

a nyári napok hevével

jávorka ágnes

A három kisasszonyok balladája

Két kisasszony jött, nem tudtam, honnan,

meséltek, nevettek, az egyik kikapcsolta

a csatot a hajamból, néztem kérdőn, szép volt.

lelkes miklós

ESTELEDŐ HEGYOLDAL

A csend már félsötétre nézett.

Fénytű-csillagok gyúltak, égtek,

s álommély hegedűhöz hűen

szólt a tücsök fekete fűben.

erdélyi gábor

Ajándék

Illetlen betűk közé

őszinte mosoly mögé rejtem

mit szám többé el nem mond

demeter zsolt

nyugtalan szárnyakon

a hajnali zajok fészkelődnek az utcán

elkapja csuklómat az állandó rohanás

kitárulnak az ablakok cipősarkak zenéjében

szédült világ megy minden mint az észjárás

nem gondol senki semmire

kerekes lászló

Naptolvaj

Egy tollvonás kiszántja

Mélyéről a százéves bánatot

Egy pillantás kitárja

Sarkig a szívbeszorult ablakot

kárpáti tibor

Legénymese

Kancatejben megfürdettek

Habzó borral megitattak

Griff hátára felültettek

Kezembe jó szablyát adtak

oláh andrás

bekötözzük

bekötözzük a megcsonkolt fákat

föltörjük a bezárt kalitkákat

baranyi ferenc

Mai költők egymás közt

"Nem lehet tisztességes ember,

ki a versrirást abbahagyja." - irta Illyés

Mosolyogsz rajta?

Ám a mosolyhoz

arc kell.

Vésd agyadba:

aki a versirást ma hagyja abba,

elfogadja, hogy az embereknek

nincsen szükségük arcra.

Legelőször neki szűnik meg az arca.

Mosolyra igy hát

mivel fakadna?

Aki a versirást ma hagyja abba:

az elfogathatatlant

elfogadja.

***

kamarás klára

Szavak

Mindig hittem a szavak erejében.

Bódító szép mesék fehéren

altató mákonyát

beszívtam sok-sok éven át.

Később csak hagytam,

higgyék, hogy hiszem...

hogy bennem ne csalódjon senki sem.

efraim staub

Beszélgetés

Csillant a bor. Pár szó esett.

Rám nézett: - olvastam versedet,

S az elbeszélést. Megrázott, megzavart,

Mint szél kavar erdő alján avart.

szabolcs piroska

Októberi chanson

Október délután, verőfény

s a ligetben egy padon

emléked két karomban tartva

csendesen ringatón,

- mint szelíd madonna,

úgy ülök én.

millei ilona

Tűnődő gyász

Ugye, jól emlékszem, még a fény is gyászolt,

szürke permet mosta a téli temetőt,

feketén fenséges szörnyű koporsódat

vitte átkos autó, mint egy ősi jászolt,

varjak kísértek csak téged, az elmenőt.

kövesi petra

BUKOTT ANGYALOK

Köszönnöm kéne de én csak

lázadni tudok

indák kötik meg karjaim

ajkamat angyalok

móritz mátyás

Ha látod a ruhátlant veszni indulni

Ha kedved lenne gyűlölni őt: öleld meg

fogadd be, ha nincsen gusztusod megtűrni

ha utálnád: őrködj a rongyai mellett

fogadd el, ha könnyen meg tudnál rendülni

erdei éva

Viharban

Lassan elmúltak a csendes esti órák,

magam vagyok, kontúrok, és formák

összebújtak kéklő feketében,

villám játszik a csillagtalan égen.

g.ferenczy hanna

MUNKÁCSI GOLGOTÁJA ELŐTT

Az a megkínzott, vérző ember

akinek utolsó sóhaja száll -

az az Igazság - sorsa azóta

a földön mindig kereszthalál.

kajuk gyula

Kívánság

Egyenes, kihúzott derékkal,

magasba emelt tárt karokkal

szembenézve még egyszer, utoljára

a Tél havával, a vad viharokkal…

Úgy szeretnék meghalni, mint a fák.

kardos andrás

Az ócskás.

Veszek - veszek! Emberek, mindent veszek!

Rongyot, cipőt, üveget!.. Mindent veszek!

jeney andrás

Kinek köszönheted?

Csak háborgásnak van örök miértje?

Csak tengerár pusztít el népeket?

Csak ínség lökhet gyarló életet

Kufárok zsíros, martalóc kezére?