Csikágó és nem Chicago!

 

Teleki tér és környéke él ezzel  a névvel  a pesti köztudatban.

A nyomor  és  bűn  a  két  elválaszthatatlan  testvér  otthona.

A  kőltő  ennek  a  városnak,  egy  napi  történetét  írja meg,

napkeltétől    késő   napnyugtáig,  hisz   ez  az  egyetlen  nap
ugyanolyan, mint a többi; valójában  teljesen jelentéktelen az
időfolyamban, akár az  ember  személyes léte  az emberiség

soraiban, de - teli van érzelmekkel,  reményekkel, fontos és

kevésbé fontos dolgokkal,  történésekkel,  vagyis az élettel,

amivel az ember küzd, és amelyben mégis az Isten uralkodik...

 

Ennek a kőltői kőrképnek az első három szonettjét közöljük itt.

 

 

Csikágó

 

I.

 

...kivilágolt ablakból nagy kacaj

hallatszik, köd gombolyodik, a párás

macskakövön vinnyog a macskajaj.

 

A sötétből lassan szürkül a látás,

távol villamos visong, busz zörög,

járdához simul. Munkás lődörög,

svájcisapkáján folt, homlokán vágás

 

a ránc, táskájából kilóg a csomag;

csonka colostok, tört kiskalapács…

rágyújtana, majd némi matatás

után inkább fölszáll és már nincs nyoma.

 

Tompa árnyék csorog az utcákra:

nyújtóznak a fák, a házfalak doha

s váratlanul kialszik a lámpa.

 

 

II.

 

Haldokló hajnal fáradt foszlányait

szaggatja szét a szikár napsugár,

madarak hangolnak, nyikkan sután

 

a hallgatás s átlépi korlátait:

rigók rivallnak rivalizálva,

galambraj pörög – silabizálja

torkuk kottájuk búgó akkordjait.

 

Lassan lábol a locs-pocs a tócsába,

bot koppan, inog a koszos ruha,

slattyog, cuppan, toccsan a nyűtt csuka

s motyogva bújik a nyíló kocsmába.

 

Fakul a hold; rátakar a kék ég,

homály világol az ajtó résén

s talpam nyomja a falépcsők csorbája.

 

 

III.

 

Lázasan mos a pultnál a csapos;

korsó csörög, készül az alapos

munka, majd hosszan fütyül a kávégép;

 

rojtos, zöld kötény törli nagy markát:

csészét hoz, kávét mér, habot rá kérés

nélkül nyomna, adja a duplát, élénk

mozdulata föl-föl villan tarkán.

 

Sört hozatok, sülthurka illaton

ringok… orrba vágnak a buborékok:

vagy három zsák lyukas bádogfazékon

blokkol a nagykörúti villamos…

 

A plafonon halvány ikonsalétrom

sarjad, füsttől barnul a tapéta,

alján ragacs a bor maradéka.

 

 

.