A végletekig kimerülten roskadt össze a fapallón. A smaragdszínű vízfelszín csendesen, hívogatóan terült el a lába alatt. Hirtelen megrémülve a víz rágyakorolt vonzóerejétől, hátraugrott.- NEM! Nem fogom magammal ezt tenni! – lázadtak fel a gondolatai – Ennyi harc, ennyi kínlódás után, hát nem! El fogom fogadni végre, hogy nincs anyám és nem is volt soha! Megtanultam nélküle élni, és igaziból szerencsésnek kell éreznem magam, mert a szeretetet megkaptam mástól. Más irányba kell tehát fordulnom. . . . .Az emlékek lerohanták megsebzett lelkét. Előjöttek életének a szobrásszal eltöltött percei, órái, emlékezett ismeretségük első estéjére, amikor a férfi megmentette a vízbefúlástól. Végtelen beszélgetéseik csendes délutánokon a márványszobrok között, csókjaik közben elfelhősödött tekintete, meleg mosolya, melyet munka közben kapott tőle. És hirtelen, elemi erővel rátört testi szerelmük emléke és ez még jobban felborított mindent a lelkében. A férfi erős csókjaira, lázas ölelésére, szenvedélyes szerelmére való emlékezés teljesen felzaklatták.
Akad a világirodalom remekei között néhány olyan mű, ami költőnemzedékek sorának jelentett, jelent kihívást. Ilyen Johann Wolfgang von Goethe örökbecsű nyolcsorosa, “A vándor éji dala” is. Annak ellenére, hogy sokan sokszor kifejtették, miszerint lefordíthatatlan, mégis mindig akad vállalkozó, aki — mintegy — kötelező erőpróbának tekinti a műfordítás megkísérlését. Engedtessék meg nekem is a próbatétel!A következőkben bemutatok egy — feltehetően korántsem teljes — gyűjteményt az eddig készült változatokból, a szerzők nevének ábécérendjében. Tekintettel arra, hogy a gyűjteményt nem hiteles forrásból (az Internet adatbázisából) gyűjtöttem, és még helyesírás szempontjából sem változtattam a műveken, így előfordulhatnak hibák, pontatlanságok, amelyekért mindenkitől elnézést kérek!