Nachtlied…

Akad a világirodalom remekei között néhány olyan mű, ami költőnemzedékek sorának jelentett, jelent kihívást. Ilyen Johann Wolfgang von Goethe örökbecsű nyolcsorosa, “A vándor éji dala” is. Annak ellenére, hogy sokan sokszor kifejtették, miszerint lefordíthatatlan, mégis mindig akad vállalkozó, aki — mintegy — kötelező erőpróbának tekinti a műfordítás megkísérlését. Engedtessék meg nekem is a próbatétel!

A következőkben bemutatok egy — feltehetően korántsem teljes — gyűjteményt az eddig készült változatokból, a szerzők nevének ábécérendjében. Tekintettel arra, hogy a gyűjteményt nem hiteles forrásból (az Internet adatbázisából) gyűjtöttem, és még helyesírás szempontjából sem változtattam a műveken, így előfordulhatnak hibák, pontatlanságok, amelyekért mindenkitől elnézést kérek!

Décsi Lajos:	Dsida Jenő:	Egyeki-Szabó Tamás:	Franyó Zoltán:	Gellért Oszkár:
Völgyön, hegytetökön Csend. Fákon és mezökön Szellö se leng. Hallgat a madárka, Nincsen nesz sehol. Ne félj, nemsokára Te is megnyughatol.	Csúcson, élen hallgat az éj. A lombfuvallat is csekély sóhajnyi nesz; fészkén elült a madárka. Várj - nemsokára te is pihensz.	Csönd van minden bércen, a szél majd észrevétlen: fán ha vélsz szemernyi neszt; madár se szól már a vadonban. Várj csak, maholnap te is pihensz	Túl, hol száz orom van, Mély csönd. A dús falombban messze fönt szél se lehet. Mind hallgat a berki madárka, várj, - nemsokára te nyugszol el.	A bérceken körül Nyugalom. S a lombokon elül A halk fuvalom Lepkéje is. Csörét a madárka se nyitja szóra. Várj, közel az óra S nyugszol te is.
Gérecz Attila:	Kabos Ede:	Kardos István:	Kányádi Sándor:	Képes Géza:
Minden orom felett csend ül. Fákon lehelet Ha rezdül; Alig zavar. Madár is hallgat. Semmi nesz... Várj csak! Elpihensz Te is hamar!	A bércek ormán Csend. A lombokon tán Leng Szellö, vagy nem is. Madárkák sem dalolnak, Várj, várj csak, maholnap Elhallgatsz te is.	Fent a néma ormon A csend... Levél a lombon Elpihent, Szellö se leng, Madárdal nem zeng az ágról Száll a perc, Vándor! S nyugszol te lent!	Minden bércen néma csönd van; egy-egy levél ha még moccan. Ültek a kis madárkák is el mind a fákra. Már nincs sok hátra s pihensz te is	Fenn a hegyek ormán csend ül; az erdő lombján nem rezdül már semmi nesz. Hallgat a fán a madárka - Várj, nemsokára te is pihensz.
Kosztolányi Dezső:	Móricz Zsigmond:	Nagy Ádám:	Pásztor Árpád:	Sponer Andor:
A szikla-tetőn tompa csönd. Elhal remegőn odafönt a szél lehellete is. Madárka se rebben a fák bogára, várj, nemsokára pihensz te is.	Ott nyugszik a csúcsokon a csend, és itt a lombokon alig leng szellő, ha sejted is; az erdőn is hallgat a kis madár várj csak, nemsokára már megnyugszol te is.	Bércek felett száll A Nyugalom Lombokon nem jár Fuvalom Csak csend mit érezhetsz. Madárka bujik az erdő rejtekén Te csak várj, ne félj Hamar békelhetsz	Fent az ormokon Csend, A mély lombokon Nem érzed bent, Hogy leng szellöcske is. Madárka se rebben dalra, Várj kissé... hallga! Nyugszol te is.	A fák tetejében Mély csend.. Egész erdöben Alig leng Egy kis szellö. Nem hallani már a madárdalt, Hozzád is, várj, majd Nyugalom jö.
Szabó Lőrinc:	Szász Károly:	Tandori Dezső	Tóth Árpád:	Weöres Sándor:
Csupa béke minden orom. Sóhajnyi szinte a lombokon a szél s megáll. A madár némán üli fészkét. Várj; a te békéd Sincs messze már.	Völgyön, hegyen Mi csend! Az ág-hegyen Szellö se leng, Fü sem hajol, Bokrában hallgat a madár... Várj, nemsokára már Te is nyughatol!	Már minden ormot Csend borít, A fákon lombot Alig Járja a szél: Madarak csendje az erdőn Érted is eljön, Várj csak, az éj.	Immár minden bércet Csend ül, Halk lomb, alig érzed, Lendül: Sohajt az éj. Már búvik a berki madárka, Te is nemsokára Nyugszol, ne félj...	Valamennyi ormon Tág csend. Mindannyi lombon Átkereng A gyönge szél. Madárnép gunnyad az ágra. Várj, nemsokára Nyughatsz, ne félj.

Néhány — általam — ismeretlen szerző műve:

Denes nick-név:	Anonim	Anonim	Anonim:
A hegytetőkön csend honol, a lombok között a szél nem tombol, a táj nyugalomba öltözött. A madárkák nyugovóra térnek, fészkük szélén várják az álmot. Ne félj, eljön a te álmod, s nyugovóra térhetsz.	Odafönnn a sziklacsúcson, néma csend. Alig hallik sötét lombon, Érzed ezt a lágy szelletet. Kicsiny madár ül a fészkén, Tűrd a sorsod, várj csak békén, S nyugalmad Te is megleled!	E csúcsokon megfagyott a csend. Lombok közt szellő amott dereng zörejt sóhajtva. Örök homályt rikkant már a madár. Várj: egyszer még téged is megtalál békéd gyász-varja	Valamennyi ormon szépítő szándék, Mindannyi lombon Ön szinte alig érez fuvallatot; Hallgatnak az erdőben a madárkák Kérem várjon! Nemsokára Megnyugszik Ön is.

Néhány — hogy úgy mondjam — nem túl komoly változat:

Varró Dániel:		Balázs Imre József
(a viccelődjünk azon, amit nem bírunk lefordítani sorozatból)		Egy kezdő fordító jegyzetfüzetéből
Szelídített változat kisebbeknek:	Bunkósított változat nagyobbaknak:	Első nekirugaszkodás:	Második nekirugaszkodás:
Minden orom csupa öröm, a lombokon, a lömbökön szél szól: lihi. Madárdaltól nem zeng az erdő. Örvendj, tekergő, itt a pihi.	A hegytetőn fent nyugi van, csak a szél böffent sutyiban a lomb közt, de slussz. A madárkák kussolnak a fákon. Belőled is, barátom, kifogy a szusz.	Most már minden gipszen ruha van. Inal Dr. Ibsen, lerohan – szorul ez a ruhaujj, ha fölkelek, svédcseppel hűtöm, váltom. Szól a doktor, várjon, hiszen ruhája új.	Fent pihen a Hopfen, teli pult. Minden egyes zápfog bevadult, kamelja, hogyha úgy, a fölsők közt jő svunggal le az állon. S ha vársz, majd vállon visz a pincér, mielőtt kirúg.

Johann Tarajosh Göte

(németajkú hobbit pest Megye Északi Fertályáról):

Arag... izé, Wándornak éjjeli dal

Minden csúcsnak felett
fan ety csend
Minden fának csúcsán
érzesz ety
fuwallat sem.
Asz kicsike madárka ist erdőbe pssszt!
Vársz csak kicsit
És pihensz te ist.

Nézzük az eredeti művet!

Johann Wolfgang von Goethe :

Wanderers Nachtlied

Über allen Gipfeln ist Ruh'; in allen Wipfeln spürest du kaum einen Hauch. Die Vögelein schweigen im Walde. Warte nur, balde ruhest du auch.

a b a b c d d c

6 2 5 3 6 9 5 5

Az első négy sor keresztrímes, a második négy ölelkező rímet kapott. Ezen túlmenően két sorban belső rím is található:

Kaum — Hauch

Warte — balde

Ezek figyelembevételével a vers szerkezete

rímképlet		szótagszám
c d	a b a b c d d c	6 2 5 3 6 9 5 5

Az első és a harmadik sor vége egyetlen hangzó kivételével azonos, négy szótagra kiterjedő rím:

allen Gipfeln — allen Wipfeln

Szó szerinti fordítás:

Soronkénti nyersfordítás	Magyaros nyersfordítás
Minden hegytető fölött nyugalom (csend; mozdulatlanság; pihenés; béke) van, minden facsúcson (hegycsúcson) te érzel alig (aligha; alighogy) egy leheletet (fuvallatot; fuvalmat; illatot) a madárkák hallgatnak az erdőben. Várj csak, nemsokára (csakhamar, majd; maholnap; egyhamar; gyorsan) nyugszol (pihensz; fekszel) te is.	Minden hegytető felett nyugalom van. A fák csúcsán alig érzel egy fuvallatot. A madárkák hallgatnak az erdőben. Várj csak nemsokára te is nyugszol.

Ezek után lássunk néhány saját kísérletet!

Felül minden csúcson
béke.
Minden facsúcson,
ha érzel
egy halk, alig sóhajt.
A madárkák némák az erdőn,
nemtőd is eljön,
és nyugoszol majd.

Az utolsó két sor szabadabb értelmezése ellenére (nemtő, nyugoszol) talán ez a kedvencem, mert ”A madárkák némák az erdőn” sor gyakorlatilag szó szerint adja vissza — még a szavak sorrendjében is — az eredetit, és a “halk — sóhajt — majd”, valamint az “erdőn — nemtőd — eljön” révén teljes mind a két szójáték.

Hegyek minden csúcsán béke. Fák minden csúcsán tán érzel egy halk, alig sóhajt. Az erdőn hallgat a madárka. Várj csak, tán már ma, te is nyugszol majd.

Hegyek minden csúcsán béke. Fák minden csúcsán, ha érzel egy sejlő, lágy szellőt. Az erdőn hallgat a madárka. Várj csak, tán már ma, nyugalmad eljön.

Hegyek minden csúcsán béke. Fák minden csúcsán úgy érzed, hogy sejlő, lágy szellő. Az erdőn hallgat a madárka. Várj csak, tán már ma, nyugalmad eljő.

Feltehetően ezt követően is lesznek, akik kedvet kapnak újabb és újabb változatok megírására. Bizonyára egyszer valaki a tökéletes megoldást is megtalálja.

Rajta hát!

Kisszőlősi Szánthó Lóránt