Nachtlied…

 

 

Akad a világirodalom remekei között néhány olyan mű, ami költőnemzedékek sorának jelentett, jelent kihívást. Ilyen Johann Wolfgang von Goethe örökbecsű nyolcsorosa, “A vándor éji dala” is. Annak ellenére, hogy sokan sokszor kifejtették, miszerint lefordíthatatlan, mégis mindig akad vállalkozó, aki — mintegy — kötelező erőpróbának tekinti a műfordítás megkísérlését. Engedtessék meg nekem is a próbatétel!

A következőkben bemutatok egy — feltehetően korántsem teljes — gyűjteményt az eddig készült változatokból, a szerzők nevének ábécérendjében. Tekintettel arra, hogy a gyűjteményt nem hiteles forrásból (az Internet adatbázisából) gyűjtöttem, és még helyesírás szempontjából sem változtattam a műveken, így előfordulhatnak hibák, pontatlanságok, amelyekért mindenkitől elnézést kérek!

Décsi Lajos:

Dsida Jenő:

Egyeki-Szabó Tamás:

Franyó Zoltán:

Gellért Oszkár:

Völgyön, hegytetökön
Csend.
Fákon és mezökön
Szellö se leng.
Hallgat a madárka,
Nincsen nesz sehol.
Ne félj, nemsokára
Te is megnyughatol.

Csúcson, élen hallgat
az éj.
A lombfuvallat
is csekély
sóhajnyi nesz;
fészkén elült a madárka.
Várj - nemsokára
te is pihensz.

Csönd van minden bércen,
a szél
majd észrevétlen:
fán ha vélsz
szemernyi neszt;
madár se szól már a vadonban.
Várj csak, maholnap
te is pihensz

Túl, hol száz orom van,
Mély csönd.
A dús falombban
messze fönt
szél se lehet.
Mind hallgat a berki madárka,
várj, - nemsokára
te nyugszol el.

A bérceken körül
Nyugalom.
S a lombokon elül
A halk fuvalom
Lepkéje is.
Csörét a madárka se nyitja szóra.
Várj, közel az óra
S nyugszol te is.

 

 

 

 

 

Gérecz Attila:

Kabos Ede:

Kardos István:

Kányádi Sándor:

Képes Géza:

Minden orom felett
csend ül.
Fákon lehelet
Ha rezdül;
Alig zavar.
Madár is hallgat. Semmi nesz...
Várj csak! Elpihensz
Te is hamar!

A bércek ormán
Csend.
A lombokon tán
Leng
Szellö, vagy nem is.
Madárkák sem dalolnak,
Várj, várj csak, maholnap
Elhallgatsz te is.

Fent a néma ormon
A csend...
Levél a lombon
Elpihent,
Szellö se leng,
Madárdal nem zeng az ágról
Száll a perc, Vándor!
S nyugszol te lent!

Minden bércen néma
csönd van;
egy-egy levél ha
még moccan.
Ültek a kis
madárkák is el mind a fákra.
Már nincs sok hátra
s pihensz te is

Fenn a hegyek ormán
csend ül;
az erdő lombján
nem rezdül
már semmi nesz.
Hallgat a fán a madárka -
Várj, nemsokára
te is pihensz.

 

 

 

 

 

Kosztolányi Dezső:

Móricz Zsigmond:

Nagy Ádám:

Pásztor Árpád:

Sponer Andor:

A szikla-tetőn
tompa csönd.
Elhal remegőn
odafönt
a szél lehellete is.
Madárka se rebben a fák bogára,
várj, nemsokára
pihensz te is.

Ott nyugszik a csúcsokon
a csend,
és itt a lombokon
alig leng
szellő, ha sejted is;
az erdőn is hallgat a kis madár
várj csak, nemsokára már
megnyugszol te is.

Bércek felett száll
A Nyugalom
Lombokon nem jár
Fuvalom
Csak csend mit érezhetsz.
Madárka bujik az erdő rejtekén
Te csak várj, ne félj
Hamar békelhetsz

Fent az ormokon
Csend,
A mély lombokon
Nem érzed bent,
Hogy leng szellöcske is.
Madárka se rebben dalra,
Várj kissé... hallga!
Nyugszol te is.

A fák tetejében
Mély csend..
Egész erdöben
Alig leng
Egy kis szellö.
Nem hallani már a madárdalt,
Hozzád is, várj, majd
Nyugalom jö.

 

 

 

 

 

Szabó Lőrinc:

Szász Károly:

Tandori Dezső

Tóth Árpád:

Weöres Sándor:

Csupa béke minden
orom.
Sóhajnyi szinte
a lombokon
a szél s megáll.
A madár némán üli fészkét.
Várj; a te békéd
Sincs messze már.

Völgyön, hegyen
Mi csend!
Az ág-hegyen
Szellö se leng,
Fü sem hajol,
Bokrában hallgat a madár...
Várj, nemsokára már
Te is nyughatol!

Már minden ormot
Csend borít,
A fákon lombot
Alig
Járja a szél:
Madarak csendje az erdőn
Érted is eljön,
Várj csak, az éj.

Immár minden bércet
Csend ül,
Halk lomb, alig érzed,
Lendül:
Sohajt az éj.
Már búvik a berki madárka,
Te is nemsokára
Nyugszol, ne félj...

Valamennyi ormon
Tág csend.
Mindannyi lombon
Átkereng
A gyönge szél.
Madárnép gunnyad az ágra.
Várj, nemsokára
Nyughatsz, ne félj.

 

Néhány — általam — ismeretlen szerző műve:

Denes nick-név:

Anonim

Anonim

Anonim:

A hegytetőkön csend honol,
a lombok között
a szél nem tombol,
a táj nyugalomba öltözött.
A madárkák nyugovóra térnek,
fészkük szélén várják az álmot.
Ne félj, eljön a te álmod,
s nyugovóra térhetsz.

Odafönnn a sziklacsúcson,
néma csend.
Alig hallik sötét lombon,
Érzed ezt
a lágy szelletet.
Kicsiny madár ül a fészkén,
Tűrd a sorsod, várj csak békén,
S nyugalmad Te is megleled!

E csúcsokon megfagyott
a csend.
Lombok közt szellő amott
dereng
zörejt sóhajtva.
Örök homályt rikkant már a madár.
Várj: egyszer még téged is megtalál
békéd gyász-varja

Valamennyi ormon
szépítő szándék,
Mindannyi lombon
Ön szinte alig érez
fuvallatot;
Hallgatnak az erdőben a madárkák
Kérem várjon! Nemsokára
Megnyugszik Ön is.

 

Néhány — hogy úgy mondjam — nem túl komoly változat:

Varró Dániel:

Balázs Imre József

(a viccelődjünk azon, amit nem bírunk lefordítani sorozatból)

Egy kezdő fordító jegyzetfüzetéből

Szelídített változat kisebbeknek:

Bunkósított változat nagyobbaknak:

Első nekirugaszkodás:

Második nekirugaszkodás:

 

 

 

 

Minden orom csupa
öröm,
a lombokon, a
lömbökön
szél szól: lihi.
Madárdaltól nem zeng az erdő.
Örvendj, tekergő,
itt a pihi.

A hegytetőn fent
nyugi van,
csak a szél böffent
sutyiban
a lomb közt, de slussz.
A madárkák kussolnak a fákon.
Belőled is, barátom,
kifogy a szusz.

Most már minden gipszen
ruha van.
Inal Dr. Ibsen,
lerohan –
szorul ez a ruhaujj,
ha fölkelek, svédcseppel hűtöm, váltom.
Szól a doktor, várjon,
hiszen ruhája új.

Fent pihen a Hopfen,
teli pult.
Minden egyes zápfog
bevadult,
kamelja, hogyha úgy,
a fölsők közt jő svunggal le az állon.
S ha vársz, majd vállon
visz a pincér, mielőtt kirúg.

 

Johann Tarajosh Göte

(németajkú hobbit pest Megye Északi Fertályáról):

Arag... izé, Wándornak éjjeli dal

 

Minden csúcsnak felett
fan ety csend
Minden fának csúcsán
érzesz ety
fuwallat sem.
Asz kicsike madárka ist erdőbe pssszt!
Vársz csak kicsit
És pihensz te ist.

Nézzük az eredeti művet!

Johann Wolfgang von Goethe :

 

Wanderers Nachtlied

Über allen Gipfeln
ist Ruh';
in allen Wipfeln
spürest du
kaum einen Hauch.
Die Vögelein schweigen im Walde.
Warte nur, balde
ruhest du auch.

a
b
a
b
c
d
d
c

6
2
5
3
6
9
5
5

 

Az első négy sor keresztrímes, a második négy ölelkező rímet kapott. Ezen túlmenően két sorban belső rím is található:

Kaum — Hauch

Warte — balde

Ezek figyelembevételével a vers szerkezete

rímképlet

szótagszám





c

d

a
b
a
b
c
d
d
c

6
2
5
3
6
9
5
5

 

Az első és a harmadik sor vége egyetlen hangzó kivételével azonos, négy szótagra kiterjedő rím:

allen Gipfeln — allen Wipfeln

Szó szerinti fordítás:

Soronkénti nyersfordítás

Magyaros nyersfordítás

Minden hegytető fölött
nyugalom (csend; mozdulatlanság; pihenés; béke) van,
minden facsúcson (hegycsúcson)
te érzel
alig (aligha; alighogy) egy leheletet (fuvallatot; fuvalmat; illatot)
a madárkák hallgatnak az erdőben.
Várj csak, nemsokára (csakhamar, majd; maholnap; egyhamar; gyorsan)
nyugszol (pihensz; fekszel) te is.

Minden hegytető felett nyugalom van. A fák csúcsán alig érzel egy fuvallatot. A madárkák hallgatnak az erdőben. Várj csak nemsokára te is nyugszol.

 

Ezek után lássunk néhány saját kísérletet!

Felül minden csúcson
béke.
Minden facsúcson,
ha érzel
egy halk, alig sóhajt.
A madárkák némák az erdőn,
nemtőd is eljön,
és nyugoszol majd.

 

Az utolsó két sor szabadabb értelmezése ellenére (nemtő, nyugoszol) talán ez a kedvencem, mert ”A madárkák némák az erdőn” sor gyakorlatilag szó szerint adja vissza — még a szavak sorrendjében is — az eredetit, és a “halk — sóhajt — majd”, valamint az “erdőn — nemtőd — eljön” révén teljes mind a két szójáték.

Hegyek minden csúcsán
béke.
Fák
minden csúcsán
tán érzel
egy halk, alig sóhajt.
Az erdőn hallgat a madárka.
Várj csak, tán már ma,
te is nyugszol majd.

Hegyek minden csúcsán
béke.
Fák
minden csúcsán,
ha érzel
egy sejlő, lágy szellőt.
Az erdőn hallgat a madárka.
Várj csak, tán már ma,
nyugalmad eljön.

Hegyek minden csúcsán
béke.
Fák
minden csúcsán
úgy érzed,
hogy sejlő, lágy szellő.
Az erdőn hallgat a madárka.
Várj csak, tán már ma,
nyugalmad eljő.

 

Feltehetően ezt követően is lesznek, akik kedvet kapnak újabb és újabb változatok megírására. Bizonyára egyszer valaki a tökéletes megoldást is megtalálja.

Rajta hát!

Kisszőlősi Szánthó Lóránt